Szobájában még ma is láthatóak a Grúziából származó emléktárgyak. Szerette és becsülte a Grúzokat. Ez a vers azonban az Észtekról szól. Ő nyilván tudta miért...Csak nagy nehézségek árán került az Ötven vers c. kötetbe.
Csanádi Imre, Észtek
Dübörög a tenger, a tenger,
acsarog szakadatlan a tenger,
hullámol faltörtő kosait
uszítja a parti kövekre,
de a kövek, a parti kövek,
a vörhenyők, az acéltömörek
visszarugdalják szikrázva a tengert.
Tengernek a Törvény
azt súgja terjeszkedni !
Partnak a Törvény
azt súgja : megmaradni !
Így feleselnek,
se vége, se hossza.
De őrzik a partok a földet
ha maroknyi, ha mostoha is
őrzik zsolozsmás fenyveseit,
csivitelő nyíreseit,
csökönyös, álnok lápjait
sovány mezeit, csordákban amelyek
gömbölyű, vad, vörhenyő köveket
legeltetnek a gleccserjárás óta,:
őrzik kurta nyarak
fülemül-szavú, anemóna nyitó,
világló-fehér éjeit,
őrzik hosszú telek
ráérősen dorbézoló
sarki, szilaj fagyait,
almafák gyilkosait.
Őrzik kicsi föld kicsi népét,
a tengerrel, a kővel,
lápokkal és fagyokkal
vitézül viaskodót.
Dübörög a tenger, a tenger,
acsarog szakadatlan a tenger,
német bárók, cári atamánok
képében dúl-fúl a tenger,
se vége, se hossza,
századok óta
Feketén bömböl a Fátum:
Jaj minden apró népnek !
Nem felelnek az észtek,
teszik a dolgukat:
gátat vonnak szorgalomból,
gátat vonnak józanságból,
gátat vonnak áradó énekekből,
építik magukat parttá.
1968
.../Sajnos csak így sikerült - nem tudom miért nem lehet egy verset normálisan ideírni, kevesebb levegővel...../
Utolsó kommentek