inszeminátor

Majd kiderül

Friss topikok

HTML

Ami van...

Utolsó kommentek

  • Mormogi Papa: @jose maria padilla: @inszeminator: Hmmm... eszembe ötlik egy régi nóta szövege: "Mert az nem ... (2017.10.10. 16:00) Állj, ki az? Tovább!!
  • inszeminator: Na de ilyet... Hogy mik vannak... Azért a cserebere néhány pofa sör takarásában szerintem lebonyol... (2017.10.03. 20:10) Állj, ki az? Tovább!!
  • jose maria padilla: Te jó ég, de régen jártam erre! Insz, vero adott nekem egy címet küldtem neked mélt. Aztán kaptam ... (2017.10.02. 13:55) Állj, ki az? Tovább!!
  • v_e_r_o: Kedves Insz! talákozót szervezünk, (gasper, padilla örm, mormogi és te) holnap (2017. 06. 08.) du ... (2017.06.07. 11:18) 60
  • inszeminator: Sajnos ebben az "Exek az édenben" világban nem sok olvasója lehet Platonov -nak. Őszintén szólva m... (2017.05.06. 07:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Kabai Domokos Lajos: "Platonov az orosz irodalom nagy hatású írója, művei szamizdatban voltak olvashatóak. Életműve az ... (2017.05.05. 19:49) A. Platonov, Dzsan. ( El Kazovszkij panoptikumai )
  • Mormogi Papa: Küldtem emilt ! Üdv MP (2017.04.11. 13:03) Állj, ki az? Tovább!!
  • Mormogi Papa: Sajnos csak ilyen későn ugrott be a "társ vicc", amit a hetvenes években hallottam valamikor. Absz... (2016.08.21. 12:28) 60
  • Mormogi Papa: Köszönöm, valóban meglepett a végkifejlet. Nagyon érdekes adalék ez a 100 éve történtekhez... (2015.03.25. 17:33) A rézkalapács ( harmadik, befejező rész )
  • Mormogi Papa: Nagyon érdeklődve várom a folytatást. (2015.02.15. 16:06) A rézkalapács ( első rész )
  • Mormogi Papa: Pedig elegendő lenne hetente kétszer - állította a fritzkahndozás apostola :-P (2014.10.27. 00:45) Naponta négyszer...
  • Mormogi Papa: Sejtettem én is. NE bánd, hogy "ránoszogattak" - a kor lenyomata van benne, későbbi nemzedékek ok... (2014.02.09. 17:08) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • inszeminator: Nem ismertem az idézett sorokat, épp ezért köszönet. A történet nagyjából, illetve túlnyomórészt i... (2014.02.09. 09:57) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • Mormogi Papa: On pouvait prendre pour confesseur Sa femme son enfant sa soeur Sans être sûr d'ouvrir son coeur A... (2014.02.08. 22:44) Eperlekvár ( "idő múltán"...manulya' szerint)
  • Mormogi Papa: @inszeminator: Nasszerű! (Állítólag Golda M. mondta ezt a Egyiptom egykori elnökének néhaivá válta... (2014.01.28. 19:20) Eperlekvár (befejezés)
  • Utolsó 20

ec-pec kimehec

szinesek

free counters

2008.06.04. 16:55 inszeminator

Dilemma

       

   - Nemrég kommentet biggyesztettem egy “Kupleráj” cimű posthoz, melyben csupán érinthettem, de nem bonthattam ki a témát (igazságot..-hogy is kell eztet' mondani manapság…?) a maga teljességében. Viszont ketten, Loxon (ez mi a frász) és Tita (ez már jobban hangzik) kicsit megéreztek valamit - nekik most csöndben tovább bontogatom. Az egyébként vidám témához nem is illett volna a történetem - mert nem a sodró lendületű bakkervonal (csak tudnám mit jelent..) - inkább Szép Ernős vidéki brrrrrrrrr.

   - Nos tegyük fel Szép Ernő vidékre költözik - ez máris teljességgel lehetetlen, hiszen ott nincsen kávéház és amúgyis onnan érkezett falusi tanitóházból, de most megin ott van, és fát vág az udvaron. Saroktelek, régi parasztház - szemben a kocsma - oldalt buszmegálló, nyári délután - negyed négy felé, ennek később fontos szerepe lesz a félnégyes busz miatt.

   - Szép Ernő fát vág tehát, s ügyelnie kell nagyon a sipcsontjára, mert amikor a balta önállósitja magát, oda szokott beleállani - legalábbis megkisérli. Nem néz tehát se jobbra se balra, csapkodja a rönköt, de valami mégis feltűnik neki.
   - Valami szokatlan. Járnak a népek erre ,hisz ott a buszmegálló, az utca frontja felé néző szines cégtáblát is megbámulják, de aztán továbbmennek. Ez a lassú bizonytalan járás - lépés megállás - bizonytalan lépés kettőt aztán megint megállás - bosszantja kissé a favágót, immár személy szerint engemet, mert átveszem a történet folytatását - adieu Ernőke, nem méltó hozzád a véres favágás.

   - Fiatal nő - inkább asszony...Mit akarhat…? Közelebb lép a kapuhoz, rám ügyet se vet csak néz befelé valahol középtájékra a ház közepe felé irányul a tekintete. Naná, hogy én is odanézek, végül is érdekel mi lehet ennyire bámulnivaló kopár udvaromban? Mivel még mindig nem találkozik a tekintetünk, leteszem a baltát, lassan a kapuhoz ballagok - köszönök, igen köszönök neki, és megkérdezem:
   - Segithetek Asszonyom…? Van időm elidőzni  a vonásain, mert nem vesz rólam tudomást. Hosszúkás egyszerű arc, semmi smink, hiján minden külső szépségnek, és mégis van benne valami, a tekintetében van, ami megállit. Nnem tolakszom tovább, nézem az szomorkás merengő arcot, s kutatva követem a tekintetét.

   - Néz meredten, még mindig ugyan úgy, s ugyan abba az irányba, s aztán elmosolyodik egy picit. Szerintem semmi nincs ott ami érdekes lehetne, de hagyom, hadd merengjen egymaga, s már mennék vissza a baltámat keresgélni amikor megszólal.
   - Itt lakott a Nagymamám. Szünet - hosszú sóhajjal kitöltött szünet. Nem néz rám, nem érdekli a jelenlétem.
   - Kisgyerek korom óta minden nyaramat itt töltöttem…Nem hiszi..? Be tudom bizonyitani. Most néz az arcomba kicsit félreforditott fejjel, és meglepődik a válaszomon.
   - Tudom, mondom igencsak határozottan - a ház előtt végig... Közbevág, kicsit közelebb jön - azok az én lábnyomaim a beton vizlevezetőben, a Nagymamám megengedte - hadarja, nem tudom büszkén, vagy inkább bocsánatkérő hangsúllyal - és minden nyáron  megmérte mekkorát nőtt a lábam. A tekintete egyfolytában a lefolyó felé irányult - már magam is azt néztem, s közben azon gondolkodtam, csak jönne már az a nyomorult fél négyes, hogy megszabaduljak egy dilemmától, mely egyre jobban nyugtalanit.

   - A szomszédaszonyom büszkén, szinte kevélyen mesélte hogyan találta meg egykoron a jéghideg merev Józsi bácsit.
   - Érti szomszég, arról a Józsi bácsiról van szó aki  a kiskonyhában felakasztotta magát. Maga nem tudhatta, akárki akármit mond én találtam meg! Na...! Hiába járkáltak itt annyian! Akkor is én találtam meg. Mert én bementem,hogy mér' ég a kiskonyhában a villany?
    - Éjjel nappal égett. Már napok óta. És nyitva vót az ajtó - érti..? Nyitva az ajtó ősszel! ilyen hideg reggel. Pedig nyáron se nagyon használták a kiskonyhát. Mosmeg hát….. a Mama régen beteg vót már…..ki se jöttek a nagykonyhából,meg a házból…hát már mér ég akkor a villany…Hát mer fölakasztotta magát..érti,na..Ott lógott a gerendán hideg vót..úgy higgye meg szomszéd, hogy még legyek sem vótak rajta!
   - ( Nemrég mértem a ma már fürdőszobaként funkcionáló gerenda azon pontját, ahová Józsi bácsi a szeget beverhette. Pontosan kettő méter - ha még lógatni is kell a kötelet, kérdés mekkora lehetett Józsi bácsi..?)
   - Jaj szegény ember mennyire sajnáltam - csak néhány nappal , talán még annyival sem élte túl a mamát.Annyira szerette. MMár semmivel nem törődött, csak, hogy a mamának minél jobb legyen. Elvadult a kert, alig volt néhány árva tyúkocska, mert hozta vitte orvost keresett. Minden pénzre szükség vót. Aztán, hogy a mama kissé jobban lett, hát egyedül ment a városba, s odalett. Elcsapta valami teherautó, mert már a látása se volt jó szegénynek…De nem is hát miket beszélek hiszen együtt voltak! Mondták itt, hogy sirt zokogott szegény öreg a mama felett. Alig akarta elengedni! Aztán persze - gondolhattya' - nem is tehetett mást szegény kisöreg. Megértem. Én nagyon is megértem. 
  

   - Ezt el is hittem neki mert egy könnycseppet is elmaszatolt a szeme sarkából.
Nem jött még a félnégyes, toporogtam nem tudtam mit csináljak. Itt ez a szomorkás nő - egy kisgyerek lábnyomai, ahogy végigszalad a ház előtti félcsatornában - ismerem a szeg helyét a gerendában, s a rejtekhelyet ahol tán évtizedek óta lapul cirkalmas betűkkel egy titkos levél.
   - Nem Józsi bácsié, aki felakasztotta magát. Azt az ismeretlen Ő irta, az a másik.
"Én édesem, én Édes Szerelmem. Álgyon' az Isten, ha néha még gondolsz rám….."
   - Maradt valami emléke a mamáról?- igy kérdeztem, hisz mostmár biztos voltam az összefüggésekben. Semmi - csak kijövök néha hozzá a temetőbe. Jobban szerettem mint a szüleimet. Tudták persze, de nem bánták. Kicsit meg is rántja a vállát duzzogva - egész jól áll neki.
    - Ha tudnék adni valamit ami talán az övé volt, - talán nem,  - elfogadná ?Úgy nézett rám mintha megőrültem volna. Közelebb jött belekapaszkodott a nagykapuba, rámmeredt elképedve. De mit..? Ugyan mit tudna maga? Maga előtt már mások is laktak itt…!

   - Jó felejtse el, s már indultam vissza,hogy folytassam a favágást, de visszatartott a kiáltása. Mi az? Mondja már mi az..?Ez utóbbinak már kérő hangsólya volt, már kérte kicsit csendesebben igy hát meggondoltam magam.
   - Van fönn a padláson, az egyik gerenda mögött egy levél. Arra gondoltam talán magának adom, ha már a lábnyomok ennyire megérintik. De lehet, hogy nem kéne, mert...Hatalmas kikerekedett szemekkel bámult rám, s felkiáltott: az Istenért mindjárt itt van a busz - ne kinozzon….! Belekapaszkodott a kapuba, ujjai elfehéredtek a szoritástól. Jól meggondolta?- kérdeztem. Nehogy valami nagyobb bajt csináljak, a mamának szól a levél de nem a….
   - Nem csinál bajt, csak hozza már! Toporgott könyörögve. Kérem - nagyon kérem! Sötétben, vakon is megtaláltam volna a levelet - lefelé menet kibobottam, hogy egy utolsó pillantást vessek sárga papirjára, s büszke voltam magamra, hogy tovább őriztem, s íme volt miért.
   - A busz már a kanyarba ért amikor igy félig kibontva átnyujtottam Nem hallottam a hangját, de a szája mozgásából tudtam mit olvas: "Én Édesem, én Édes Szerelmem álgyon az Isten, ha még gondolsz rám…
   - Valahol itt tarthatott, mig botladozva utóérte a felszállókat, arcához szoritotta a kis csomagot, úgy lépett fel kicsit bénán, és többé nem láttam.


   - Nem olvastam tovább sohasem a levelet, mert féltem, hogy eltörik a tető déli oldalán szikkasztott papir. Nagyon meg voltam magammal elégedve de csak néhány pillanatig, mert közben eszembe jutott, hogy ez a levél egyik kincse volt a háznak. A múlt egy darabja bakker. (csak tudnám mit jelent..) És most mi lesz velem…?

   - Namostan Ernő! Te bizonyosan tudod mit is gondoljon az ember a nőkről! Mer én leginkább azt, hogy favágás közben ne nagyon merengjen róluk senki emberfia, mert ha nincs az a jó kis bunkós vége a baltának, mármint a nyelének, s lankad a figyelem akkor abból baj lesz.
   - Jön a vér! 

1 komment

Címkék: dilemma


A bejegyzés trackback címe:

http://inszeminator.blog.hu/api/trackback/id/tr26503677

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

orbispictus 2009.06.18. 18:56:10

Istenem, de gyönyörű, de gyönyörű!
Annyira szeretem az írásaidat, - ezek is elrepítenek egy más, egy másik világba, - s erre, csak nagyon kevesen képesek.
Köszönöm!
Márta